VIRÁGSZERETET...

KI A VIRÁGOT SZERETI..ROSSZ EMBER NEM LEHET...

                     

 

                                  Mosolyogj, még ha szíved fáj is,
                        Mosolyogj, még ha nagyon nehéz is,
                        Akkor is, ha felhők takarják az eget. 
                                      Charlie Chaplin

 

                      

 

                                 A mosollyal fizetni lehet.

                              A mosollyal kárpótolni lehet.

                             A mosollyal életet lehet adni.

                                      És van mosoly,

                                melyért meghal az ember. 
                                  Antoine de Saint-Exupéry

 

                   

 

                           Semmi sem gyógyít úgy,

                         mint a mosoly és a nevetés.

                  Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot,

                        azt mutatja: szívünk a helyén. 
                                   Douglas Pagels

 

                     

                                Egy mosoly, amit kéretlenül,

                                önzetlenül adnak,

                                 megváltoztathatja a napodat.

                                 Akár az egész életedet is. 
                                              Ara Rauch

 

                                  

                          

                                   Tanulj meg mosolyogni.

                               A mosolyban mágikus erő rejlik.

                              Amíg az ember mosolyogni tud,

                               addig képes a további harcra.

                                   És aki harcol, az győzhet is. 
                                           Marcus Aurelius

 

                                            

                                  Úgy érzem, a mosoly teszi,

                           amit egy arc szépségének neveznek;

                                   ha a mosoly hozzáad

                                   valamit az arc bájához,

                                    akkor az arc gyönyörű,

                               ha nem változtatja meg közben,

                                   akkor mindennapi,

                                    ha elrontja, csúnya. 
                                            Lev Tolsztoj

 

                        

 

                                  

                                 Milyen kivételes ajándék a mosoly!

                           Hiszen nem kerül semmibe,

                          de szívmelengető.

                           Csak egy pillanatig él,

                          de az emléke megmarad.

                           Örömet szerez,

                          és táplálja a jóindulatot.

                           Kiváló ellenméreg irigység

                          és rosszindulat ellen.

                            Biztatást ad a csüggedőnek,

                           erőt önt belé.

                            Nem lehet megvenni,

                           kölcsönkérni, ellopni,

                            nem jelent földi javakat senkinek

                           mindaddig, amíg önként és jó szívvel

                            meg nem ajándékoznak vele.

                           Ha valaki túl fáradt ahhoz,

                            hogy rád mosolyogjon,

                            nézz rá derűsen,

                             mert senkinek sincs

                            nagyobb szüksége a mosolyra,

                             mint annak,

                             aki már nem tud mosolyogni. 
                                        Dale Carnegie

 

                   

                      

                      Sose felejts el mosolyogni.

                      Még akkor sem, amikor szomorú vagy.

                      Lehet, hogy valaki beleszeret

                      a mosolyodba.”

                                 (Gabriel García Márquez)

 

                        

 

                       

 “A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné – tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár – ha az ego hatalma megtörik.”
                                      (Müller Péter: Boldogság)

 

                       

                          “Jó érezni, hogy szeretlek.
                          Nagyon és egyre jobban.
                          Ott bujkálni két szemedben,
                          Rejtőzködni mosolyodban.
                          Érezni, hogy szemeid már
                          szemeimben élnek és néznek,
                          S érezni azt, ha szép, veled szép
                          És csak veled teljes az élet.”
                                 (Juhász Gyula)

 

                      

 

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

                                              (Dr. Gyökössy Endre)

 

                  

             “A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.

                  Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,

                     jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,

                 és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

                                            (Goethe)

 

                   

“Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor miért ködösítesz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor miért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, miért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?”                  (Tatiosz)

 

                  

 

                  

“Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat – az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.”

                                            (Tatiosz: Tartalékok)

 

                

 

                 

                  “Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”

                                                 (Elbert Hubbard)